Előző cikkünkben (amit ide kattintva olvashattok) elmeséltük öt hírhedt sorozatgyilkos történetét, többek közt Szörnyeteg úrét is. Most újabb öt hidegvérű sorozatgyilkost mutatunk be, készülve a hamarosan érkező új Dan Wells-féle John Cleaver regény, Az ördög egyetlen barátja megjelenésére.
A sorozat főszereplője, John ugyanis a sorozatgyilkosok megszállottja: rendkívüli módon érdekli ezeknek az embereknek a története. Már az első regényben olyan nevek merülnek fel, mint Dennis Rader, Jeffrey Dahmer vagy John Wayne Gacy – létező, valós sorozatgyilkosok a történelemből. De mégis, kik ezek az emberek? Mi az ő történetük? Milyen tanulságokat vonhatunk le eseteikből?
Cikkünk 18 éven felüliek számára íródott és egyes olvasók számára erősen felkavaró tartalommal rendelkezhet!
Fontos elmondani, hogy John érdeklődése a sorozatgyilkosok iránt nem utánzási vágyból fakad, hanem a tényből, hogy szociopátiával diagnosztizálták. A sorozatgyilkosokban egytől egyig megvan a szociopátia, vagy egyéb pszichopata vonásokkal rendelkeznek, így John a történet folyamán többször is attól retteg, hogy maga is sorozatgyilkossá válik – miközben érzelmi világa és gondolkodása pontosan abban segít neki, hogy sarokba szorítson és elkapjon tényleges sorozatgyilkosokat.
- Hasfelmetsző Jack
(A kép forrása: http://davepalumbo.deviantart.com/art/Jack-the-Ripper-341666246)
A történelem legrejtélyesebb sorozatgyilkossága 1888 és 1891 között zajlott le Londonban, azon belül is az igen rosszhírű Whitechapel negyedben. A gyilkost soha nem kerítették kézre, és bár több embert elfogtak és gyanusították a szörnyű gyilkosságokkal, egyikükre sem sikerült rábizonyítani őket.
Whitechapel a korszakban nem volt éppenséggel egy nyugodt, biztonságos hely: bandaháborúk, verekedések, meggyilkolt örömlányok esetei követték egymást, de a hasfelmetsző színrelépése még így is óriási felháborodást és rémületet keltett. Modus operandija egyszerre hátborzongató és megmagyarázhatatlan: az örömlányok torkát elvágta, majd az idő múlásával egyre brutálisabb módon és mértékben megcsonkította az altestüket, szerveket vágott ki és nem egyszer vitt el magával.
Első áldozatát, Mary Ann Nicholst 1888. augusztus 31-én, péntek hajnalban találták meg, nyakát jellemző módon két vágással hasították fel, míg altestét mélyen szétvagdalták. Később még négy gyilkosságot tulajdonítottak az akkor csak Whitechapeli Gyilkosként ismert személynek, az utolsó már rendkívül durva volt: nem csak hogy a gerincig átvágta a prostituált nő nyakát, hanem szó szerint teljesen kibelezte, a szívét elvitte és arcát is egyszerűen levágta. (Különösen erős idegzetűek IDE KATTINTVA megnézhetik a helyszínelők fényképét az áldozatról.)
A gyilkosságokkal intenzíven foglalkoztak az újságok is, a hisztéria akkora volt, hogy mind a médiumok, mind a rendőrség százszámra kapta a leveleket aggódó polgároktól, olyanoktól, akik tudni véltek valamit, meg azoktól, akik azt állították, ők követték el a gyilkosságokat. Ezek közül három levelet tartanak valóban a gyilkostól jött üzenetnek (az egyik mellé még egy emberi vese darabját is csatolta). A vörös tintával írt leveleket a saját bevallása szerint vérrel akarta írni, amit egy gyömbérsörös üvegben vitt haza, de megalvadt, így maradt a vörös tintánál.
Whitechapel számos gyilkossága közül később többet megpróbáltak a „kanonikus ötös”-höz társítani, eredménytelenül. Jelenlegi tudásunk szerint Hasfelmetsző Jack öt gyilkossága után amilyen hirtelen jött, annyira gyorsan el is tűnt, a mai napig nyomozók, újságírók vetik magukat a nyomába, de teljesen eredménytelenül. Mind indítékai, mind kiléte valószínűleg már örökké homályban marad.
- Gary M. Heidnik
A Szörnyeteg úrban megjelenő gyilkosnak mintául szolgáló Heidnik zűrös családban nőtt föl, és hiába volt 130-as IQ-val kimagaslóan intelligens, végül mégis méreginjekciós kivégzés lett a sorsa.
Az 1943-ban született férfit már fiatal felnőttként, ifjú katonaként szkizofréniával és más mentális betegségekkel diagnosztizálták, és elég hamar fény derült az erőszakhoz való vonzalmára is. Rendezett például albérleti vitát pisztollyal.
1978-ban elment a barátnője, Anjeanette Davidson húgáért, Albertáért az elmegyógyintézetbe, ahol a nőt ápolták, hogy egy napra kimenőre vigye. Csakhogy otthon bezárta a pincéjébe, ahol változatos módokon kínozta, megerőszakolta és mindenféle deviáns cselekedetre kényszerítette, valamint megfertőzte kankóval. A nőt kimentették tőle, majd börtönre ítélték Heidniket, de nyilvánvalóan zavart elmeállapota miatt elmegyógyintézeti kezelésre továbbították. Itt egy cetlit nyújtott át egy őrnek, amire leírta, hogy a Sátán megetetett vele egy kekszet, amitől néma lesz egy időre – és valóban, majdnem két és fél éven át meg sem mukkant. 1983-ban, miután kijutott, egy házasságközvetítőn keresztül feleséget talált magának, akit 1985. októberében vett el. Miután azonban arra kényszerítette a nejét, hogy az végignézze, hogy több másik nővel szexuális aktust folytat, majd többször megverte és megerőszakolta, a nő elmenekült tőle.
Ezután durrant el teljesen Heidnik agya, és rabolta el első áldozatát 1986. november 25-én. Ez azonnali függőséget váltott ki belőle, 1987. januárjában már öt nő élt fogvatartottként a pincéjében. Az afroamerikai foglyokat megerőszakolta, verte és válogatott módon kínozta.
Az egyik nő, Sandra Lindsay bele is halt az éhezésbe, kínzásba és különböző fertőzésekbe. Heidnik feldarabolta a holttestet, a felsőtestet megsütötte, a fejet pedig egy lábasban megfőzte. Egyes források szerint a húst összekeverte állateledellel és azzal etette a foglyait, de erre nincs bizonyíték, a nyomozók szerint csak azért találta ki a per folyamán, hogy büntetése a zavart elmeállapot okán enyhítésre kerüljön.
A főzés azonban megtörtént, olyannyira, hogy a szomszédok gyanakodva ráhívták a rendőrséget is a bűz miatt, akik hamar távoztak a helyszínről, miután Heidnik elmondta nekik, hogy éppen sültet készített és odaégette, mert elaludt.
Az elektromosságot a Szörnyeteg úr gyilkosához hasonlóan kínzásra használta. Egy alkalommal a pincében levő gödörbe parancsolta három rabját, míg a negyediket utasította, hogy töltse meg vízzel a gödröt. Ezután áramot vezetett bele, az egyik foglyot ezzel meg is gyilkolta.
Végül az okozta a vesztét, hogy szeretett volna egy partnert a cselekedeteihez: az a foglya ugyanis, akivel rendszeresen teljesíttette beteg parancsait, elhitette vele, hogy megbízhat benne, és elengedheti találkozni a családjával. A férfi elvitte egy benzinkútra, ahol a nő azonnal ráhívta a rendőröket.
Heidniket 1999-ben végezték ki. Foglyai 4-5 hónapot töltöttek a pincéjében.
- Stacey Castor, a Fekete Özvegy
A Fekete Özvegy és lányai
A sorozatgyilkosok közt olyan is akad, akinek nem valami ösztönszintű vágy vagy perverzió a motiváló erő, hanem a szociopátiába hajló hideg ráció – nehéz eldönteni, melyik az ijesztőbb. Stacey Castor az utóbbi csoportba tartozik, ő elsősorban az életbiztosításhoz akart hozzájutni férjei módszeres megölésén keresztül.
Első férjétől két kislánya született. A férfi nagyon szerette a kisebbik lányt, amire reagálva Stacey az idősebbik lányhoz, Ashleyhez közeledett, saját bevallásuk szerint nem csak anya-lány viszony volt az övék, hanem legjobb barátnői lettek egymásnak – ez később még érdekes lesz.
Amikor az első férj meghalt, senki nem furcsállt semmit. A halottkém szerint infarktus vitte el, amit a férfi rokonsága vitatott, de Stacey kérésére nem történt boncolás és vizsgálat, hanem eltemették az urat. A megmagyarázhatatlan betegség nem tűnt infarktusnak: puffadás, köhögés, szédelgés voltak a fő tünetek.
Aztán a második férj halála hét évvel később felvetett néhány kérdést. A helyszínelők öngyilkosságként könyvelték le: Stacey sírva hívta ki a rendőrséget ugyanis, hogy a férje bezárkózott a szobájába és nem reagál semmire. Bent megtalálták a halott férfit, aki rengeteg fagyállót ivott, azzal mérgezte meg magát. Még az üveges fagyálló is ott volt az ágy mellett.
Csakhogy a poháron, amiből ivott, nem volt a szájáról lenyomat. A felesége ujjlenyomatai viszont sűrűn borították…
Akkor állt össze a kép, amikor a szerszámos kamrában találtak egy pulykasütéshez használatos tölcsért, aminek az alján viszont már megtalálták a férj nyálmintáit. Azaz valaki úgy töltötte a szájába a mérget. És mivel az ujjlenyomatok Staceyhez tartoztak…
Amikor megtudta, hogy exhumálják az első férjét utólagos vizsgálatra, a Fekete Özvegy pánikba esett. Tudta, hogy egy hajszál választja el a börtöntől, úgyhogy valami olyat tervezett el, ami feltárja a lelke legmélyebb sötétségét is. Este áthívta magához „legjobb barátnőjét” és legidősebb lányát, az akkot 19 éves Ashleyt egy italozásra, mondván, „annyi mindenen keresztülmentünk, ránk fér”. A lány furcsállta ugyan, hogy anyja alkohollal kínálta, de együttérzésből (hiszen épp most halt meg anyja férje) tartott vele egy csajos estét, ami olyan jól sikerült, hogy Stacey másnap esti hívására is átment.
Ekkor azonban már nem egy-két üveg sört ittak meg, hanem anyja egy „koktélt” adott neki. A lány annyira feltétlenül bízott az anyjában, hogy megitta a koktélt…
… majd a kórházban tért magához.
Az élete perceken múlott csupán. Húga, a 17 éves Bree talált rá öntudatlan nővérére, akit hiába ébresztgetett. Kirohant a telefonért, hogy hívja a mentőket, és amikor visszatért, hirtelen ott volt egy számítógéppel írt búcsúlevél nővére teste mellett. Ebben a gépelt szövegben több, mint tizenöt alkalommal leírta Ashley, hogy ő ölte meg vér szerinti apját (akkor 11 éves volt), majd nevelőapjával is végzett, de a lelkiismerete már annyira kínozza, hogy inkább megöli önmagát is.
A bibi csak az, hogy Ashley túlélte. És nem emlékezett arra, hogy írt volna búcsúlevelet, vagy hogy meg akarta volna ölni magát. Vagy hogy meggyilkolt volna akárkit.
Ashley és anyja. Már nem barátokként…
Staceyt azonnal letartóztatták. A bűnügyi pszichiáterek egybehangzó véleménye szerint a búcsúlevél hamisítvány: szinte egy öngyilkos sem ír géppel ilyen személyes levelet, másrészt ez a levél nem is hasonlít más búcsúlevelekhez, mert szinte végig azzal foglalkozik, hogy magára vállalja a gyilkosságokat, nem pedig a belül tomboló érzelmi viharra, ami ilyenkor teljesen elragadja a kétségbe esett embereket.
Hiába bizonyították rá többszörösen, több nézőpontból is a két gyilkosságot és a saját lánya elleni gyilkossági kísérletet, a Fekete Özvegy a mai napig tagad. Csak 2007 óta már a fegyházban.
- A Cinkotai Rém
Kiss Béla. Nem az a név, aminek hallatán megremeg az ember kezében a reggeli kávét tartalmazó bögre, nem? Pedig bizony a leghírhedtebb magyar sorozatgyilkost, a Cinkotai Rémet így hívták.
A férfi valamikor az 1900-as évek elején költözött ki a VIII. kerületből Cinkotára. Felesége ekkor kezdett viszonyt egy zenésszel, majd röviddel később ő is, és a zenész is eltűnt. Az érdeklődésre a férfi a vállát vonogatta, és azt felelte, hogy a nő minden bizonnyal elszökött a szeretőjével, őt ez már nem érdekli.
Úgyhogy ennyiben maradt.
Pedig nem kellett volna, a bádogosként dolgozó férfi műhelyének udvarán ugyanis egyre csak szaporodtak a fémhordók. Valljuk be, ez egy bádogos munkahelyen nem olyan nagy csoda, csakhogy Kiss esetében nem mondhatjuk, hogy a szokványos vegyi anyagokat vagy fémeket tárolta volna bennük…
Modus operandija szépen bemutatja a korszakot: újsághirdetéseket adott fel, melyekben házastársat keresett magának. Úgy fogalmazta meg a hirdetést, hogy arra tipikusan vidékről Budapestre költözött, még naiv, egyszerű sorból származó cselédlányok jelentkezzenek – olyan személyek, akiknek az eltűnését csak nagy sokára veszi észre a távolban élő rokonság, ha egyáltalán valaha feltűnik nekik. Gyilkosságait mérgezéssel és fojtogatással hajtotta végre – hiába, egy erős iparossal egyetlen cselédlány sem tudta fizikai erő terén felvenni a versenyt.
Idővel a környékbeli csendőrnek feltűnt, hogy szaporodnak a furcsa fémhordók az udvaron, és rákérdezett, mit tárol benne Kiss Béla. A gyilkos azt felelte, hogy a közelgő háborúra tartalékol benzint és nyersanyagokat, hogy majd hozzá tudjon járulni a magyar hadsereg sikeréhez.
Végül el is jött a háború, Kiss Bélát el is vitték a frontra harcolni. A ház üresen állt, udvarán a bádoghordókkal. Aztán a harcok elhúzódtak, és a hadseregnek sürgős szüksége volt nyersanyagokra, a helyi csendőr pedig Kiss udvarára irányította őket, mondván, a derék honpolgár ott gyűjti hordókban a benzint és egyéb háborúhoz szükséges mindenfélét.
A katonák felfeszítették az egyik hordó ólommal lezárt tetejét, és bizony egy aranyszőke hajú női holttest került elő belőle. Összesen huszonhárom nő és egy férfi faszeszben tartósított, meztelen holtteste került elő a Cinkotai Rém telkén, magában a házban pedig egy hetvenhárom nő fényképét tartalmazó albumot és egy több száz nővel való levelezést találtak. Leendő áldozataival Kiss gyakran sokáig flörtölt leveleken keresztül, több lányt sokáig szédített ígéreteivel. Minimum huszonnégy áldozatot vadászott le és ölt meg, de összesen több, mint hatvan nő eltűnésével hozták összefüggésbe.
Az ominózus hordók
Ami különösen ijesztő a Cinkotai Rém kapcsán, az az, hogy soha nem került elő. Állítólag tífuszfertőzésben meghalt a fronton, de a fertőzésveszély miatt soha nem azonosították a holttestét. Sőt, a háború után többen látni vélték: 1924-ben a Francia Idegenlégió egyik dezertőre számolt be társáról, aki Magyarországon elkövetett fojtogatásos gyilkosságokkal kérkedett, a harmincas években pedig amerikai detektívek vélték látni és nyomoztak utána New Yorkban. (Már akkor olyan híres volt, hogy az amerikai nyomozóknak tanították az esetét.) Immár az állítólagos, 1915-ös halála óta is 100 év eltelt, így már bizonyára nincs életben, azonban Hasfelmetsző Jack esetével együtt a világ legrejtélyesebb sorozatgyilkosai között bérelt helye van, míg világ a világ.
- John Wayne Gacy
Gacy letartóztatási fotója. Itt még nem annyira ijesztő.
John Wayne Cleaver és John Wayne Gacy… ugye nem kell bizonygatni, hogy ennek a figurának elit helyet kellett adnunk a listán? Ráadásul ő az a nagyon nyomós ok, ami miatt annyira RETTEGÜNK a bohócoktól…
Gacyre harminchárom gyilkosságot sikerült rábizonyítani, ennyi fiatal férfivel végzett 1972 és 1976 között, túlzott mennyiségű nemi erőszakkal megspékelve.
Mint oly sokszor, nála is gyermekkorában kell keresnünk a lelki nyomor forrását: bár anyját és két lánytestvérét nagyon szerette, alkoholista, erőszakos apjával nem tudott mit kezdeni, soha nem volt elég jó apja szemében. A férfi sokszor megverte és rendszeresen megalázta, Gacy pedig igyekezett mindennek ellenére a kedvében járni, de ez soha nem sikerült igazán. Anyja próbálta védeni apjától, de ezzel csak rontott a helyzeten, a férfi még jobban megvetette „anyuci pici fiát”. Hét éves korában rajtakapták, ahogy egy másik fiúval egy kislányt molesztál, valószínűleg apja vádjára reagált ezzel, aki rendszeresen a fejéhez vágta anyjával való közelsége miatt, hogy „így biztos meleg lesz, ha felnő”. Ugyanebben az évben a család egyik barátja magát a fiút molesztálta, de ezt sem merte elmondani, mert félt, hogy apja őt okolná. Érettségi előtt megszökött otthonról apja brutalitása elől, és Las Vegasban dolgozott három hónapot – méghozzá egy halottasházban. (Ismerős valahonnan?) Szobája egyből a balzsamozó terem szomszédságában volt. Egyszer bemászott egy tizenéves elhunyt koporsójába és ölelgetni kezdte a hullát – ettől sokkos állapotba került és hazakéredzkedett.
Sikeres üzletember lett belőle, megnősült és több éttermet vezetett, azonban erkölcsileg mélyre süllyedt közben: fiatal férfibeosztottjaihoz hatalmi pozícióban közeledett, és amikor egy fiú feljelentette, még verőlegényt is bérelt (saját alkalmazottai közül), hogy tántorítsák el. A pert elvesztette és börtönbe került, valamint antiszociális személyiségzavarral, azaz szociopátiával diagnosztizálták. Jól jellemzi őt, hogy ennek ellenére a börtönben 16 kurzust nagy sikerrel elvégzett, megcsillantva átlag feletti intelligenciáját.
Szabadlábra kerülése előtt apja elhunyt, akitől így soha nem tudott elbúcsúzni, sem pedig vele megbékélni. Miután kiengedték, szakácskodni kezdett, és saját házépítő céget alapított. A cége egyik ifjú munkatársát egy meló idején megerőszakolta, de meggyőzőképessége és jó megítélése miatt ezt is sikerült eltussolnia, valamint egész előéletét sikerrel titkolta ismerősei és új felesége előtt: a környéken kedves, segítőkész, lelkes embernek tartották, akire lehet számítani és jó szervezőkészsége miatt akármilyen programban szívesen és örömmel be tud segíteni. Így fotózkodhatott a First Ladyvel 1978-ban – túl a huszonvalahanyadik áldozatán is…
Gacy és Rosalynn Carter first lady.
Itt jönnek a képbe a bohócok. Gacy találkozott a Jolly Jokers nevű csoporttal, akik bohócnak öltözve jótékonysági rendezvényeket tartottak és beteg gyerekeknek léptek fel.
És felvették maguk közé John Wayne Gacyt, aki hamar megalkotta saját karakterét, „Pogo bohócot”, és annyira jól csinálta, hogy a szomszédságba hívták szülinapokra, kerti partikra és nagy rendezvényekre egyaránt.
ÚRISTEN
Igen, az USA egyik legbrutálisabb, 14-20 éves fiúkat sorra kínzó és megölő sorozatgyilkosa rendszeresen bohócnak öltözött, és gyerekek szülinapi zsúrjaira hívták meg fellépőnek. Miközben néha az elnök feleségével fotózkodott.
Azért az ész megáll, nem?
Jajaj
Első gyilkosságát 1972-ben követte el. Felvett egy stoppos fiút, akit hazavitt, azzal az ígérettel, hogy másnap kiviszi a buszához, de addig is legyen hol aludnia. Reggel azonban Gacy arra riadt fel, hogy a stoppos a konyhakéssel a kezében áll a szobájában. Pánikba esett, felugrott, és a fiútól megszerzett késsel megölte a srácot. Mit kiderült, a stoppos reggelit készített, azért volt nála a kés: két emberre meg volt terítve az ebédlőben és kész volt a reggeli, így Gacy voltaképp véletlenül ölte meg a fiút, akinek a testét a pincében betonréteg alá rejtette. Az ölést pedig annyira élvezte… hogy innentől nem volt megállás, szex és halál örökre összekapcsolódott a fejében.
Áldozatait az út mellett szedte fel, vagy gyakran a cégében alkalmazta, de olyan is volt, hogy pisztollyal kényszerítette őket, hogy vele menjenek. Egy alkalommal egy fegyverrel elrabolt 19 éves fiút hazavitt, megerőszakolta, mindenféle eszközzel megkínozta, majd újra és újra addig víz alá nyomta a fejét, amíg az elájult. Utána kihúzta és felélesztette. A fiú már könyörgött neki, hogy ölje meg, de Gacy nem ment bele – sőt, másnap szabadon bocsátotta! A fiú feljelentette, de a rendőrök Gacynek hittek, amikor bevallotta, hogy tényleg volt köztük egy kis szex, de a fiú is benne volt.
Ilyen szinten okosan manipulálta az embereket.
Hú…
Amikor gyanúba keveredett, 0-24-es megfigyelést rendeltek el az esetében, amitől nagyon kikészült, mégis egyszer a detektívek arcába vágta: „Tudják… egy bohóc még a gyilkosságot is megússza!”
Hát, ebben viszont tévedett.
Ugyanis a nyomozás több elszökött vagy elengedett srácot megtalált, és az ő tudásukkal sikerült szóbeli beismerésre kényszeríteni a horrorbohócot. Harminchárom áldozatot vallott be, többségüket „hímringyóknak” vagy „kis hazugoknak” nevezte, másszor azt mondta, ő csak felébredt és ott volt egy megkötözött, halott srác a szobájában. Bár próbálták paranoiás szkizofrénnek beállítani, az esküdtszék halálra ítélte.
Rabtársai annyira rettegtek tőle, hogy volt, aki megpróbálta megölni a fegyházban. Kriminológus pszichiáterek szerint szociopátiája pszichopátiává nőtte ki magát, semmi megbánást nem tanúsított egészen a kivégzéséig. Ügyvédének utoljára azt mondta, hogy az ő megölése már úgyse adja vissza az ő általa elvett életeket, így az állam őt meggyilkolja. A kivégzése előtt a szokásos módon megkérdezték, mik az utolsó szavai. Azt felelte: „Csókoljátok meg a seggem.”
Halála után az agyát elváltozásokat keresve megvizsgálták. De nem találtak semmit – a sötétség nem abban rejtőzött.
Halála előtt egyébként sokat festett. Nagyon, nagyon megnyugtató, kedves képeket.
A hírhedt punk zenész, G. G. Allin ravatalát is megfestette, akivel cellatársak voltak egy időben. Igen, akkor ilyen volt a punk…
