Ma van A marsiból készült Mentőexpedíció film premierje. Nagy dolog ez a kiadó számára, hogy együtt örülhetünk Andy Weirrel, a szerzővel. Az Intercom jóvoltából mi már láttuk is a filmet, így jó szívvel tudjuk mondani mindenkinek, akár olvasta már A marsit, akár még nem: tessék felszedelőzködni, és irány a mozi, mert a Mentőexpedíciót látni kell.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Kezdjük azzal, hogy a Mentőexpedíció látványosra sikeredett, annak ellenére, hogy Mark Watney kalandjában elég kevés menő űrutazós jelenet, szupertechnológia és lövöldözés szerepel. Viszont más azt olvasni, hogy „A külső légzsilip pokoli robbanással szakadt le, mindenfelé alkatrészek és fémszilánkok röpködtek”, és megint más, amikor a légzsilip szó szerint az arcodba robban és a fejed mellett száguld ki a levegő a (majdnem)vákuumba. Minden, amit a vásznon látunk, hihető és hiteles, nem akarják nagy, ragyogó tűzcsóvákkal és hivalkodó jelenetekkel agyoncsapni a filmet – amit viszont látunk, nagyon helyénvaló.
A film sci-része is működik, a tudomány a könyvhöz hasonlóan nagyon rendben van, bár A marsiban nyilván sokkal több ideje volt a szerzőnek a tudományos részletek bemutatására, mint a filmeseknek. De ez nem is baj – így az a tudomány, amit látunk, nem válik unalmassá, vagy nehezen követhetővé.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Hogy ne unjuk meg a marsi sivatagban csetlő-botló Watneyt, a film egy kicsivel nagyobb hangsúlyt fektet a NASA embereire a könyvnél. A Vincentté nemesült Kapoor, a Sean Bean által megformált Mitch Henderson repülési igazgató, Annie Montrose és a NASA igazgató, Teddy Sanders mind-mind remek karakterek, a színészeknek pedig rengeteg lehetősége volt sziporkázni a bőrükbe bújva, de a többi mellékszereplő is első osztályú alakítást nyújt.
Clik here to view.
Szpoiler: ebben a filmben NEM hal meg.
Az meg látszik, hogy Mark Watney szerepét szinte mintha Matt Damonra írták volna, egyből érezhető, hogy a színész nagyon élvezte az asztronautát alakítani. A poénjai ütnek, a játéka igen erős, minden gesztusából érződik, hogy ezt a szerepet nem csak egy újabb megbízásnak tekinti.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Clik here to view.
Venkat helyett Vincent – de nem kell megijedni, attól, hogy máshogy hívod a rózsát, éppoly illatos!
És hogy milyen maga a film?
Nos – elég sokat kihagy az alapjául szolgáló könyv vulgárisságából, és, ami azt illeti, jóval inkább a pozitív dolgokra helyezi a hangsúlyt. A könyvben sokkal inkább érződik a dráma, a tény, hogy Watney egyedül van egy komplett bolygón és hogy egy nyomorult fólia választja el a fulladástól, és hogy a Föld legnagyobb koponyái éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy valahogy kihozzák onnan. A filmben ehhez képest a szereplők inkább csak egy izgalmas feladványt látnak Mark helyzetében, egy megoldanivaló problémát, mintsem egy élő tragédiát – ami azért is érdekes, mert a Mentőexpedíció talán egy kicsit többször engedi láttatni Markot félni, kétségbe esni, vagy szomorkodni, mint a könyv.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Emellett pedig a film egy lendületes, pillanatra sem lassító, parádés alkotás, tele jobbnál jobb viccekkel, érdekes mindennapi és kevésbé mindennapi tudományos részletekkel és pöpec színészi játékkal. Ráadásul azt is el kell mondani, hogy hosszú idő óta ez az első olyan sci-fi film, ami rövid úton kulttá válhat: már a premier előtti vetítésre is volt olyan, aki egy krumplit szorongatva érkezett. Mi lesz akkor, amikor a Mentőexpedíció felrobbantja a mozikat, mint túl sok oxigén az óvatlan botanikust?
Összességében, a Mentőexpedíció sok szempontból csillagos ötösre vizsgázott nálunk. Egyrészt, elsőosztályú könyvadaptáció. Másrészt, első osztályú sci-fi. Harmadrészt, remek karakterdráma. És negyedrészt – ez talán a legfontosabb faktor – nagyszerű film, és egy komoly, őszinte szerelmes üzenet az űrkutatásnak, az örök emberi kíváncsiságnak, a tudománynak és a mindent lebíró emberi akaratnak és optimizmusnak. Mi pedig úgy érezzük, hogy ilyen jellegű szerelmes üzenetekre igencsak ki van éhezve a világunk.
Extra: már bárki elkészítheti a saját Mentőexpedíció plakátját, szerintünk valami elképesztő jópofa ötlet, úgyhogy csak ajánlani tudjuk: http://www.bringhimhome.com/
Kiadói körkérdés: Mi tetszett a legjobban a filmben?
Vladi: “Az, hogy nagyon jól sikerült megfogniuk és visszaadniuk a könyv hangulatát. A színészek is nagyon jók voltak, érdekes volt a magyar helyszíneket felismerni.”
Ákos: “Bár tartalmazott pár az amerikai “blockbusterekre” jellemző sablont, okosan megtervezett, jó ritmusú film, ami üdítően mentes mindennemű agresszivitástól és “mentsük-meg-a-Földet” jellegű akciótól. Jól oldották meg a regény filmre adaptálását, és végig kitart a lendület – mikor a fények kigyulladnak, az ember meglepődik, milyen hosszú idő is telt el…”
Péter: “Amit mások a gyengeségének tartanak: a pozitív hangvétele és az űrkutatásba vetett hite. Örültem, hogy végre született egy sci-fi, ami nem a világ apokalipszistől való megmentéséről szól, nincs benne ördögi főgonosz, és pozitív üzenettel bír az űrkutatással és a jövővel kapcsolatban. Nagyon kéne még ilyen!”
Mit sajnáltál a leginkább, hogy kimaradt a könyvhöz képest?
Vladi: “Az Aquamanes poént sajnáltam, hogy kimaradt, de legalább volt helyette Vasember! És azt is, hogy letompították a nyelvezetet. Mark Watney nem az az ember, aki kicsillagozná a fuck-ot egy üzenetben, amit a Marsról küld.”
Ákos: “Bár sokat szerepelt a ragasztószalag, azért a legendás mondatok, pl. ‘A ragasztószalag mágia, amit bálványozni kellene.’ végül csak kimaradtak. :)”
Péter: “‘[12:04] JPL: (…) Más: kérlek, vigyázz a szádra. Mindent, amit írsz, élőben sugározzák az egész világon.
[12:15] WATNEY: Odass! Cicik! –> (.Y.)’
Meg még volt egy-két poén, amit feláldoztak a családbarátság oltárán. Megértem a döntést, de én még elviseltem volna néhány durvább watneyizmust. :)”