Neal Stephenson nem egyszerűen science fiction író, hanem maga is tudós: rakétafejlesztéssel (is) 
foglalkozó fizikus (is), így a regényeiben megírt jelenségek és technológiák gyakran nagyon közel állnak a valós lehetőségekhez, még ha elég jövőbeliek is. Nincs ez másként legújabb regényében, a Sevenevesben sem (amit Magyarországon mi fogunk kiadni), amelyben Stephenson rengeteg olyan ún. megastruktúrát ír le az űrben, amik az emberiség életteréül szolgálnak. A Gizmodo érdekes cikkben és remek Weta illusztrációkkal mutatja be, hogy hogyan képzeli Stephenson ezeket az űrbeli épületeket.
A Seveneves kiindulási pontja nem más, mint maga az első mondata (ami horzsol akkorát, mint A marsié):
„A Hold figyelmeztetés és minden látható indok nélkül felrobbant.”
Az erősen Stephensonos kezdés után az emberiségnek szembe kell néznie a ténnyel, hogy mindössze párszáz nap van hátra, amíg a Hold szilánkjai el nem kezdik szőnyegbombázni a Föld felszínét és pokoli, élhetetlen, halott vidékké nem varázsolják. Így a kormányok, a legjobb mérnökök és egy Elon Muskra hajazó világűrkedvelő befektető összeáll, hogy megkíséreljék a Nemzetközi Űrállomást egy űrhajó-boly origójává alakítani – egy felhőévé, amely pár ezer embernek nyújt majd lakóhelyet a következő ötezer évre, ami alatt a Hold sziklái bombázzák a bolygót.
A fentebbi képen az Endurance ábrázolása látható, az egyik űreszköz, amit fellőnek a szilánkeső előtti zavaros években, majd hozzáépítik a régi űrállomáshoz. A sugárzás ellen egy aszteroidáról lenyesett jégréteggel védelmezik, és szó szerint az életéért menekül a lángoló Föld gravitációs kútjából.
Stephenson telefonon elmondta a Gizmodonak:
„Egy olyan érdekfeszítő sci-fi világot akartam teremteni, ami nem sérti meg a fizikai törvényszerűségeket, azaz a Naprendszerre van korlátozva. Az űrhajóközpontú sci-fitől viszont el akartam szakadni. A Star Trek hajóközpontú, folyamatosan az Enterprise-ról van szó, de van sok más példa is. Mi lenne, ha megpróbálnánk elszakadni az űrhajóktól és helyette nagy gépekről és építményekről elmélkednénk, amiket arra használnánk, hogy egy civilizációt építsünk a Naprendszeren belül?
Fentebb az illusztráción látszik, mennyiféle eszközt lőnek fel a Földről, hogy az emberiség új otthonául szolgáló bolyt megalkossák. Sok kis űreszközre van szükség, hogy ellenálló és gyors éllettér alakuljon ki, különösen, mivel a felrobbant Hold törmeléke körülveszi őket. Ha egy szikladarab szágul feléjük, az építőelemek egy bonyolult algoritmust követve szétválnak, hogy elkerüljék a veszélyforrást.
A boly magja Izzy, a jövő Nemzetközi Űrállomása. Aszteroidabányászok egy fémben gazdag aszteroidát rögzítettek hozzá, egy robotkészítő pedig azon elmélkedik, hogyan tudná kis robotflottája segítségével hasznosítani.
Mivel kis elszigetelt csoportok jönnek létre ezekben a képen is látható bárkácskákban, a kommunikáció az interneten zajlik. Ez pedig az emberiség veszte után szörnyű social media háborúba torkollik. Spoilerek nélkül: amikor az utolsó pár ezer ember nekiáll trollkodni egymással online, az igazán ijesztő.
„Gyakran megfigyelhető, hogy a social mediában való kommunikáció stílusa nem mindig a bennünk rejlő jót mutatja. Ez leginkább esetlegesség kérdése: a rossz technológia áll rendelkezésre a rossz időben. Katasztrofális kimenetellel.”
Úgy véli, hogy az űrtechnológia is a rossz időben fejlődött ki:
„Furcsa történelmi okokból kifolyólag túl korán fejlesztettük ki az űrtechnológiát. Hitler bombázni akarta Londont, így már azelőtt jelentős erőforrásokat fordított a rakéta kifejlesztésébe, hogy az ettől függetlenül megépült volna. A háború előtt csak kis kísérleti kütyük voltak. Aztán jött ez a bizarr helyzet: Hitler csak úgy tudta bombázni Londont, ha rakétákat épít. Pedig ez még csak nem is bizonyult jó katonai stratégiának, de ő őrült volt, ráadásul diktátor, így megkapta, amit csak akart.
Így a rakéta elég furcsa jelenség a technológiatörténetben, a fejlesztésük pedig a háború végén az atombomba feltalálásával még tovább gyorsult. A rakéta ugyanis nagyszerű eszköz atombombák szórására. Így Hitlertől az Egyesült Államokon át a hidegháborús Szovjetunióig megdöbbentő erőforrásokat mozgósítottak a rakétatudomány érdekében, mindössze pár évtized alatt. Azok az okos emberek, akik ma a Google-nél dolgoznak, akkor rakétákat építettek volna.”
Az inga az információs technológia és az űrtechnológia között ide-oda leng. Stephenson szerint:
„Az elmúlt pár évtizedben a másik irányba lendültünk át. Mindent az infrastruktúra oltárán áldoztunk fel, az okos emberek applikációkat, ilyeneket alkotnak. Ez az inga két túl szélsőséges kilengése volt. Most szerintem egy racionális középpont felé tartunk, ahol Elon Musk, aki információs technológiából szerezte meg vagyonát, pont rakétákra költi el azt.
A Sevenevesben az űrbe menekülők leszármazottai végül csak megtanulnak ott kint élni. Óriási városokat építenek a Hold maradványaiból, a Föld körül egy lakóövezet-gyűrűt hozva létre. A városok között a Szemmel utaznak (ld. kép), ami egy kerék formájú város. A lakógyűrű városai áthaladnak ezen a keréken, röviden összekapcsolódnak, hogy az emberek ki- és beszállhassanak. A Szem belső gyűrűjében egy láncon egy teljes város létezik, Chainhattan.
„Több évtizeden át dolgoztak helyben is megtalálható anyagokkal olyasmiken, mint az O’Neill kolóniák. Arra voltam kíváncsi, mi lenne, ha építenének egy masinát, ami előre-hátra haladva összeköti ezeket a lakótereket. Vannak a világunknak olyan helyei, pl. a Fülöp-szigeteken, ahol szigeteken élnek az emberek, így a hajók rendkívül fontossá váltak. Aztán kitaláltam, hogy lehetne olyan eszközt építeni, ami ott lenne fent, és képes lenne különböző lakóhelyekkel kapcsolatba lépni.”
De a Földdel is össze akarta kötni a Szemet. Úgyhogy kieszelt egy mozgó űrliftet, ami a külső gyűrűről egészen a felszínig lelóg. Egy Bölcső nevű vűros képez ellensúlyt az atmoszférában:
„A fizikáján dolgozva kiderül, hogy szükség van ellensúlyokra a gyűrű mentén való utazáshoz. Értelmet nyert az elképzelés, hogy lelógjon a felszínre, és űrlift legyen a kábelen. Szabadon lóg az atmoszférában és tulajdonképpen egy város – egy kötél végén! Felhőkön utazik keresztül és egyes helyeken lerakható a felszínre.”
Kevés jobb dolog van, mint olyan izgalmas űrbeli megastruktúrákról olvasni, amiket szívesen meglátogatna az ember – na jó, meglátogatni talán még egy fokkal jobb lenne őket. Egyelőre azonban marad a Seveneves elolvasása és ezek a gyönyörű illusztrációk a holnap városairól.
Gizmodo nyomán